Lehetsz elég erős? Létezik egyáltalán ilyen?

Míg egy tisztán erősportnál, például erőemelés vagy súlyemelés, természetesen ilyen nem létezik. Hiszen az egyetlen dolog, ami számít, hogy minél nagyobb súlyt emelj, nyomj ki, stb. Ha erős vagy megcsinálod, ha még erősebb, megcsinálod még többel. Semmi más dolgod nincs, mint folyamatosan növelni a maxaid és esetleg bennmaradni a súlycsoportodban vagy beleerősödni a következőbe.

Az erőnek viszont van két korlátozó tényezője.

Az első az idegrendszeri, azaz adott mennyiségű motoros egységet, mennyire hatékonyan tudsz munkára fogni, -persze jó eséllyel ezt a korlátot több 10 év alatt is csak megközelíteni tudod-.

A másik pedig az izomtömeged, azaz a rendelkezésre álló motoros egységek mértéke. Az előzőhöz hasonlóan a kezdetekben ez is gyorsabban fejlődik, majd szép arányosan lassul a fejlődés üteme, ahogy egyre inkább kiaknázod a lehetőségeidet (közeledsz a genetikai korlátaidhoz).

Egy sportolónál azonban más a helyzet, mivel többnyire nem külső erőket kell legyőznünk, hanem uralni a saját testünket, azt is lehetőleg gyorsan és precízen.

Nézzünk meg egy gyors fizika példát.

Van két sportolónk, az egyik 90, míg a másik 100 kiló. Tegyük fel, hogy mindketten statikus pózban ülnek egy széken, majd az egyszerűség kedvéért ugyanolyan magasra ugranak, ugyanakkora sebességgel (5m/s) és mindkettőjüknél 1 másodpercig tart a mozgás (igen bámulatos hangtime lesz). A kivitelezéshez a könnyebb sportolónak 450 kilós erőkifejtésre lesz szüksége, míg 100 kilós barátunknak 500 kilósra. Ez 50 kiló különbség az erőkifejtésben, mindössze 10 kiló testsúlykülönbség tükrében.

Látzhatod, nem 1:1 az arány, tehát plusz 10 kiló gyarapodás, erőkifejtésben nem szintén plusz 10 kilót követel, hanem jóval többet. Tehát ha most felszednél 10 kiló izmot, és a guggolás maxodra is rádobnál egy tízest jóval gyengébb lennél. Ráadásul az elméleti példánkkal szemben, a való életben ezt még rengeteg tényező is befolyásolja (pozitív és negatív irányba egyaránt), többek közt például az, mely izmok mérete növekszik és azok mennyire képesek az adott mozdulatot segíteni (vagy csak plusz súlyként vannak jelen).

Kicsit ugorjunk akkor vissza az elejére: adott mennyiségű motoros egységet, mennyire hatékonyan tudsz munkára fogni. Ha itt elérsz egy bizonyos szintet és eléggé lelassul a fejlődés két út áll előtted, vagy növeled a tömeged vagy tovább küzdesz azért, hogy még inkább kimaxold az idegrendszered.

Szintén a testtömeg szempontjából az sem egy elhanyagolható tény, mivel a kosárlabda (és a foci, kézilabda, futás, etc.) egy ún. high frequency – high impact sport, azaz gyakran érik nagy erőhatások az ízületeket, minél nagyobb a testtömeged, annál több erőt kell az elnyelniük. Nem véletlen, hogy a veterán NBA játékosok is beáldoznak egy keveset a testsúlyukból évről évre, hogy elkerüljék a korai elhasználódást.

1. Kockázat kontra nyereség

Mondhatnám, hogy egy idilli világban ezt a pontot meg sem kéne írnom, hiszen minden sportoló az edzői utasításokat pontosan követve, szépen fokozatosan, a saját képességeihez és fejlettségi szintjéhez mérten halad a tökéletes fizikum és a tökéletes sportoló építésében. Viszont nem abban élünk és van egy hatalmas, néhol bolygó méretű ellenségünk.

A képregény rajongók már meg is nevezték, a neve: Ego. Ő az, aki azt mondja, hogy nyomjál bele még 2-t, nem baj, ha szar a forma, háború van, buzivagy, meg kell mutatni a spanoknak vagy még jobb, ha egy vad idegen embernek a teremben. Neki mellesleg lehet a 130 kilós guggolásod is bőven impozáns lenne és fogalma sincs, hogy neked melyik súly valóban nehéz, de te azért még ráb@szol egy 10est és beleversz egy repmaxot.

Gratulálok, megcsináltad, de hidd el, ha néha felmész egy könnyű maxig, vagy időnként tervezetten beiktatsz egy nehezebb szériát, ugyanúgy felmérheted magad és átélheted ezt az élményt, csak kérlek ne minden edzés erről szóljon.

Sportoló vagy, nem az edzőteremben kell bizonyítanod.

2. Ott van még a forma. Az első és legfontosabb alapelv: a minőség a mennyiség felett.

Rengeteg stressz éri a tested játékosként is, ne tegyél rá erre még egy lapáttal azzal, hogy nagy súlyokkal dolgozol rosszul kivitelezve. A mozgás feletti kontroll amúgy is prioritás, ne add fel. A többiekkel meg ne foglalkozz, egy más sportot űző egyénnek, lehet simán belefér a kockázat/nyereség arányába, hogy nem dolgozik tökéletesen, mivel ő csak most nyárra akar erős lenni és jól kinézni és egyébként is az összes behatás, ami  az ő ízületeit éri, ha lejön az másodikról lépcsőn, mert siet és basszus pont elhívták előle a liftet.

3. Mi a helyzet a fejlődés ütemével? Azt már tudjuk, hogy:

Azt is igazolták kutatások, hogy a szövetek gyönyörűen alkalmazkodnak idővel a megnövelt terheléshez, ezáltal is ellenállóbbak lesznek a sérülésekkel szemben. Ennek viszont be kell érnie és ehhez időre van szükség. Ha esetleg (túl)jók az adottságaid, lelkes vagy viszont csak az erőre fókuszálsz, könnyen lehet, hogy jobb teljesítményt tudsz kihozni magadból, mint amit az ízületeid ugyanakkor tolerálni képesek.

És persze nem vagyunk egyformák, van akinek elpusztíthatatlan a teste, más meg egész életében mindenre odafigyelve és szabályosan dolgozva is benyel pár sérülést. Erről bővebben itt olvashatsz.

Összegezve,

ha innen nézzük egy sportolónál sem létezik, egy olyan relatív vagy abszolút érték, hogy “elég erős”, hiszen mindig van feljebb. Viszont a fentieket figyelembe véve, még a pozitív hatásokkal együtt is eljuthatunk arra a pontra, ahol az adott testtömeg mellett erősebbé válni, már sokkal több befektetett munkát és energiát igényel, mint ami megtérülne. Minél magasabb szinten vagy, annál jobban igénybe vesz maga a sport, annál több sportágspecifikus edzésed van, ergo több dolog, amiből szintén regenerálódnod kell.

Másrészt, ha esetleg a sportolói karriered kevésbé fényes szakaszán jársz, az edzőtermi sikerek révén könnyű átesni a ló túlsó oldalára. Ezt Chad Wesley Smith (korábban dobóatléta, később erőemelő, a Juggernaut atyja),anno gyönyörűen megfogalmazta:

“Egy idő után azt vettem észre, hogy jobban szeretek guggolni és felhúzni, tehát egy erőemelő lettem, aki mellette súlyt lök, nem pedig egy súlylökő, aki mellette erőemel, a jobb teljesítmény érdekében.”

Támpontok

Mint írtam, nincs egy abszolút érték, például, hogy 200 kilóval guggolsz akkor erős vagy guggolásban, illetve relatív értéket sem lehet írni, azaz mondjuk egy testsúly kétszeres guggolás. Viszont ez utóbbi támpontot adhat, erre léteznek sapblonok is, de mivel annyira különbözőek vagyunk, lehet egy 100 kilós sportoló évekig edz egy 200 kilós guggolásért, egy 70 kilós társa pedig pár hónap után már 100 kilóval szériázik. A fejlődés mértéke és üteme is egyrészt genetika függő, mellette pedig ezer más külső tényező is befolyásolja: edzésmúlt, táplálkozás, egyéb terhelés, amiből szintén regenerálódnod kell és persze maga az edzésterved (ha van) egyénre szabottsága.

Szóval felejtsd el, hogy másokhoz hasonlítod a munkasúlyaid, legyél jobb edzésről edzésre, hétről hétre és hónapról hónapra, a saját tempódban, okos edzéstervezéssel, ésszel edzve.

Tetszett amit olvastál? Kérdésed van? Leírnád a véleményed? Vitatkoznál?
Tedd meg a cikk Facebook postja alatt!