Michael Jordan versenyszellemének áldozatai

Will Smith szerint MJ-vel lógni inkább olyan, mint egy verseny.

Jordan képes bármiből versenyt csinálni, lehettek akár egy baráti ebéden is.

“Tényleg mindenből! Ha ebéd közben vizet iszunk, ő azt mondja: fogadjunk, hogy én iszom meg hamarabb!” 

Jelen cikk befejezésének pillanatában jött ki ESPN, The Last Dance című sorozatának ötödik és hatodik része. Nem hinném, hogy van köztetek olyan, aki szereti a kosárlabdát, mégsem nézi, de azért leírom.
Jordan utolsó bajnoki szezonját kísérhetjük végig, rengeteg kitekintéssel és eredettörténettel, szóval ha még nem nézed azonnal kezdj bele. Fantasztikus.

Talán az egyik legfájóbb NBA élmény számomra, hogy nem követtem anno az amerikai profi ligát, amikor még Jordan játszott. Akkoriban még nem foglalkoztatott a kosárlabda. Sajnos. Lemaradtam róla, viszont amit lehetett pótoltam.
Mára -hála a technológiának-, rengeteg formában fel lehet idézni ezt az időszakot és az ilyen és ehhez hasonló dokumentumfilmeknek köszönhetően még nagyobb rálátásunk nyílik, hogy mégis milyen volt egy adott korszak vagy egy adott ember.

Esetünkben Michael Jordan. Sőt, még talán jobban is, hiszen, ha a 90-es években itthon követted a történéseket, tized annyi információ sem állt rendelkezésre, mint mostanság.

Az hogy ki a GOAT nem lehet csak bajnoki gyűrűk számolgatásával vagy statisztikákkal eldönteni. Nem elég hozzá a tehetség, a jó genetikai adottságok, kell hozzá rengeteg alázat, előrelátás, furmányosság, egy kis adag szerencse és a legfontosabb: a személyiség. Ezek határozzák meg az eredményt, nem pedig fordítva.

Lehetsz baromi tehetséges, ha nem olyan a hozzáállásod sosem leszel Te az abszolút csúcs. Lehetsz a statisztikák szerint papíron a legjobb, dobhatod több szezonon át a legtöbb pontot, átlagolhatsz emberfeletti számokat vagy állhat a csapatod áll az első helyen. Nyílván ebben rengeteg munkád van, de ez mind mind csak egy részlet.

Onnantól hogy egyedül vagy magaddal, rajtad az összes teher és felelősség, ez már mind nem számít. Csak az, hogy ki vagy valójában.

Ahogy Bohos Kornél óta jól tudjuk:
(bocs, ezt nem hagyhattam ki 😀 )

A jó autó is csak egy autó, nem vagy több vele. A megítélésed talán jobb, de ha kiszállsz és mész gyalog valahova, ugyan az a sz@r vagy.”

Ha inkább meghallgatnád, lelked rajta. CSak KATT ide, a videó az idézett résznél indul.

Lehet ha Jordan stílusának elszenvedőjeként éled meg az eseményeket, akkor nem annyira poén, de én őszintén csodálom a hozzáállását.

Egyébként is azt mondják, hogy az öndicséret büdös, kivéve ha megalapozott önkritika.
Úgy gondolom a címek és eredmények, de főleg az a WOW faktor, amit mindenkiből, de még az akkori legnagyobbakból is kiváltott, szerintem eléggé megalapozza.

És ez az ami miatt nálam Jordan áll az első helyen. Amellett hogy baromi tehetséges volt, és fantasztikus adottságokkal rendelkezett, nem érte be a jóval. De a legjobbal sem. Ő akart a legjobb lenni a legjobbak közt. Mindezt úgy, hogy még vitatkozni se lehessen róla. Kőkeményen dolgozott és egyszerűen fejben is ott volt. A trash talkjainak köszönhetően, pedig nem csak a saját-, hanem mások fejében is.

Az egész persze nem állt meg a kosárlabdapálya szélén, az évek múlásával sok-sok áldozatot szedett. Emellett nem volt elég ha győzött, biztosra ment, hogy meg se forduljon senki fejében egyáltalán újra szembeszállni vele. Ijesztő és rideg tulajdonságok, de egy profi sportolónál elengedhetetlen ez a gyilkos ösztön. Az NBA-ben nincs ezüstérem.

Ha azt mondod néha túlzásba esett, maximálisan igazad van. Mindenkinek jól esik, ha jófejek a csapattársai, kedvesek és megértőek. Ez Jordanből sem hiányzott, ám ő inkább olyan volt, mint egy régi csúcskategóriás sportkocsi, például az özvegycsináló Dodge Viper. Kegyetlen, puritán és kényes, cserébe a legerősebb a piacon. Elég egy rossz mozdulat és abban a pillanatban a vesztedet okozhatja. Ám ha megtanulod a helyén kezelni és úgy bánsz vele, ahogy azt megköveteli, rengeteg örömteli percet élhettek át közösen. 

Jöjjenek Jordan személyének legvéresebb vagy legviccesebb áldozatai

Minden csak nézőpont kérdése

1. Jordan egyik fegyvere a trash talk – amikor más próbálja ellene elsütni

Milyen fegyvereket vethetnél be a valaha volt egyik legnagyobb játékossal szemben? Mit szólnál, ha a “tűzzel a tűz ellen” elvet követve a saját taktikáját fordítanád ellene? Szólj be te is neki! Sajnálom, de ezzel nem árthatsz. Sőt! Inkább bele se kezdj! Többen megpróbálták, utólag ők is úgy gondolják: bár ne tették volna…

Magic és a Dream Team kevésbé szerencsés fele

Miközben a top NBA játékosok a 92-es barcelonai olimpiára készültek, egy edzőmeccsen Magic Johnson életében először és utoljára beszólt játék közben Jordannek. Kelet – nyugat felosztásban mentek a meccsek, majd miután 12-2 re nyert a csapatuk, Magic odalépett Jordanhez. Megkopogtatta a vállát, majd lazán odaszólt neki: “Figyelj haver, ha nem kapcsolsz mielőbb Air Jordan üzemmódba, nagyon el lesztek p#csázva!”.  Bár Johnson csak viccesen fel akarta piszkálni, Jordan nem szólt semmit, csak a szemei elkerekedtek, majd egy gyilkos tekintetet villantott Johnsonra, sőt még a nyelvét is kidugta, pont mint a meccseken. A következő mérkőzésen felhozta a labdát, bevert egy hármast és ujjal egyenesen Magicra mutatott, miközben az arcán az előbb említett gyilkos tekintet ült. Aztán még egy triplát bevágott. Ugyan az a nézés Magicre. Ezt még párszor megismételte, majd az egyik támadásnál Jordan betört, David Robinsonnal együtt felugrottak, MJ szinte várakozott a levegőben, míg védője vissza nem esett a földre, majd kiforogta a 360-at és bezsákolta a labdát. Utólag Magic Johnson azt mondta, az NBA 3 legikonikusabb dobása volt, mikor Dr J átvitte a levegőben az alapvonalnál a labdát a gyűrű alatt, Jordan kéz-cserélős ziccere, majd ez. Mind közül a legdurvább.

Az újonc Reggie Miller

Reggie Miller szintén szeretett beszólogatni más játékosoknak. Elmondása szerint, mikor megérkezett a ligába, nem tűnt külsőre túlzottan félelmetesnek, így gondolta valamivel kiegészíti a személyiségét. Így találkozott az újonc évében először egy edzőmeccs keretein belül Jordannel, aki szintén még csak a 3. évében járt a profi ligában. Reggie veterán csapattársa kapott is az alkalmon és a meccs hevében elkezdte unszolni: “Nézd Reggie, ez itt Jordan, akiről mindenki beszél, állítólag még vízen is tud járni, de tudod mit, te simán jobb vagy nála. A helyedben odamennék és jól megmondanám neki!”. Több sem kellett Millernek, már ott is termett MJ mellett: “Michael, te mégis kinek képzeled magad?? A nagy Michael Jordan? Hagyjuk már, mostantól új szelek fújnak.” Jordan ráemelte tekintetét és bólintott.

Miller jogosan volt felbátorodva, a félidőre 10 pontja volt, míg Jordannek csak 4. Aztán lement a második félidő, Jordan 44 ponttal zárt, Reggie pedig 12-vel. A pályáról lesétálva MJ csak ennyit mondott Reggienek: “Jól vésd az eszedbe, hogy többet ne beszélj így a Fekete Jézussal.” Reggie is megtanulta a leckét, bár karrierje során továbbra is rengeteget dumált a pályán, soha többé nem szólt be a levegő urának.

Dikembe Mutumbo

Mutumbo a rookie szezonjában gondolta, hogy jó ötlet lenne Jordant hergelni miközben büntetőt dob. Ismeritek a mondást, fiatalság, bolondság. Jordan állt a büntetővonalnál, hallgatta egy ideig a magasembert, majd eleresztett felé egy mosolyt és csak ennyit mondott: “Ezt neked küldöm baby”, behunyta a szemét és bedobta a második büntetőjét is.

A Vancouver Grizzlies

A 95-ös szezonban éppen a Vancouver Grizzlies ellen játszottak Jordanék.
A 4. negyedre a Gizzlies egyre nagyobb előnyre tett szert. Ahogy nőtt a különbség, Darrick Martin odaszólt a Bulls padjának, köztük Jordannek is: „Szóltam, hogy ma este elverünk benneteket!” Több sem kellett Jordannek, egyből cserét kért, majd ahogy sétált fel a pályára, odakiáltott Martinnak: „Hé kisember! Nem megmondtam, hogy ne merészelj beszólni nekem?” MJ a meccsen szerzett 29 pontjából 19-et ebben az utolsó 6 percben dobott. A Bulls nyert 94-88-ra.

Mel Turpin skalpja, a felbujtó John Stockton

1987 decemberében a Utah Jazz otthonában Jordan 47 pontot szórt. Mégsem erről volt emlékezetes ez a meccs. Az újonnan draftolt Pippen bepasszolta Jordannek a labdát, aki a nála jóval alacsonyabb, 185 centis John Stocktonon fogott pozíciót. Majd mivel védője kockáztatott és kilépett mögüle a passzra, de nem sikerült belepiszkálnia, MJ elkapta, lefordult és bezsákolta a gyűrűbe. Ezután Stockton valami olyasmit mondhatott Jordannak: „Kereshetnél valakit a saját magasságodhoz!”
MJ értette a célzást és rögtön a következő támadásnál rögtön megindult a palánk felé, alatta szegény Mel Turpinnel, a Utah Jazz csere centerével. Aki nem mellesleg 2 méter 11 centi. A vége egy hatalmas zsákolás lett Turpin fölött, majd ahogy Jordan futott vissza védekezni, még odakiáltott Stoctonnak: „Ez már elég nagy volt!?”

2. A csapattársak megkeményítése, az élen szegény Rodney McCray

Mint láthatod MJ eszköztára nem csak tempókból, ziccerekből és zsákolásból állt, bármit megtett a győzelemért, így a verbális abuzálást, azaz a trash talk-ot is magas szintre fejlesztette. Ez azonban nem állt meg a Bulls öltözőjének ajtajánál. Sokszor a saját csapattársai is megsínylették szavai erejét.

Természetesen nem akart ezzel rosszat, ez is a „győzni mindenáron” hozzáállás része volt. Az edzéseken tesztelte, hogy bírod a nyomást. Ha már ott sem megy, biztosan nem fog éles helyzetben, amikor sokkal nagyobb a tét. Ez pedig elfogadhatatlan.

Így történt, hogy a 92-93-as szezonban csatlakozott a csapathoz a houstoni védőspecialista Rodney McCray. Jordan örült az új igazolásnak, hiszen nagy segítség volt a csapatnak. Mármint lehetett volna. Jordan nagy valószínűséggel láthatott egy mentális gyengeséget új csapattársában, amit szeretett volna meggyógyítani. Ez túl jól sikerült. Mivel Rodney védekezése volt az erőssége, edzéseken többnyire egymás ellen játszottak, mindig mikor McCraynél volt a labda MJ elkezdte szekálni mindenki előtt: „Egy vesztes vagy, mindig is egy vesztes voltál!” Majd ezt folytatta a dobóversenyek alkalmával is. A kezelés balul sült el, a csatár önbizalma -a dobásával egyetemben- teljesen elveszett, a szezon végére pedig a hasznos kiegészítő szerep helyett a rotáció végére került. Az egész idényben összesen 92 dobást vállalt. Bár ebben az évben is bajnok lett a Bulls, a 31 éves játékos -a bajnoki cím és fiatal kora ellenére- visszavonult az NBA-ből.

Később ugyan ezt élte át a Washingtonnál Kwame Brown, aki, mint kiderült túl „puha” volt. Állítólag még megríkatnia is sikerült az egész csapat szeme láttára. Illetve OG Mayo, róla azonban később.

3. Byron Scott, Anthony Peeler és a kedvesség, mint megállító erő

Az egykori Lakers játékos Byron Scott sajátos taktikát választott Jordan ellen.

„Szerettem Jordanen védekezni. Sosem idegesítettem fel. Ha bedobott egy kosarat, csak annyit mondtam: Szép dobás volt Mike!
Ha beszólsz neki, biztosan dob vagy 60-at. Én a kedvességgel próbáltam megállítani.”

Egyik Bulls meccs előtt Scott kificamította a bokáját, így nem tudott játszani.

A melegítés közben Jordan odasétált hozzá.
-Mi a helyzet B-Scott? Hallom nem fogsz ma játszani.
-Nem fogok, kificamodott a bokám.
-Ki fog védekezni rajtam?
-Anthony Peeler!
Jordan felkacagott, majd hűvösen hozzátette: -50!

Scott jelezte Anthonynak, hogy bármit csinál, ne húzza fel, maradjon kedves.

Így is tett. MJ 54-et dobott aznap.

5. A Bullets csapatának harci kedve

Ez egy érdekes sztori, mivel megtörténte óta többször előkerült a médiában egykori Bullets játékosok elmondásai alapján, mindig egy kicsit máshogy.

Na de a lényeg mindig Jordan és az ő szivarja

1997-et írunk, A Bulls a 72-10es szezonja és egy újabb bajnoki cím után a a második duplázásra készül. Az első körben az ellenfelük a Washington Bullets.

A parkolóba érkezve, a Washington játékosai leszálltak a buszról, ahol is azt látták, ahogy Jordan a Ferrarijában ülve szivarozik, Pipennel a jobbján és őket figyeli.
Majd az egész csapatnak előttük kellett elhaladni.

Aztán a szándékos megfélemlítés tovább folytatódott. A második meccsen Jordan -szintén egy szivarral a szájában- bement a Bullets öltözőjébe és megkérdezte:

„Na srácok ma ki fog rajtam védekezni?”

A játékosok elmondása alapján: „Olyan volt, mint ha már tudná, hogy úgy is legyűrnek minket, és már a győzelmét ünnepelné azzal a szivarral, a meccs csak amolyan kötelező formalitás.”

Az egész jelenet azt üzente:

„Most én vagyok a kosárlabdázás Red Auerbach-ja”

Ezen a meccsen 55-öt szórt, majd a harmadikon söpréssel le is zárták a Bikák a párharcot.

Red Auerbach volt, aki elindította a „győzelmi szivar kultuszát”. Akkoriban még az edzők dohányozhattak a sportlétesítményekben és Auerbach sokszor az ellenfeleit is szándékosan megfélemlítve, már meccs közben, mikor biztosra vette a győzelmet rágyújtott egy szivarra. Akkora tiszteletnek örvendett, hogy sok bostoni étteremben ki is volt írva, hogy „Tilos a dohányzás! Kivéve Red Auerbach”.

6. Ha ismered a sorsod, megváltoztathatod?

Nick Anderson

Volt idő, mikor Jordan annyira biztos volt magában, hogy elkezdte megmondani az ellenfeleknek, hogy mit fog ellenük csinálni. Majd megcsinálta és a védő tudva, hogy mire számítson sem volt képes megállítani. Shaquille O’Neal még az Orlandoban játszott, mikor hallotta, ahogy Jordan Nick Andersonhoz beszél: „Átütöm kétszer a labdát láb között, csinálok egy dobócselt, majd eldobok egy tempót és utána rád nézek!”
Mi történt ezután? – Pontosan az, amit mondott. – emlékszik vissza O’Neal.

Craig Ehlo

90′ márciusában a Cleveland ellen MJ 69 pontott dobott 23/37-es mezőnymutatóval. Mikor így elkapja a fonalat, nincs aki megállítsa. Akárcsak előző áldozatának, most Craig Ehlonak is elkezdte felvázolni a jövőjét. És ő sem tehetett semmit, hogy elkerülje.

Figyelj Craig, ma minden dobás bemegy. Mi lenne ha elmondanám előre mit fogok csinálni, aztán meglátjuk így meg tudsz-e állítani. Mindketten tudjuk, hogy nem fog menni. Nem tudsz levédekezni!

Aztán bele is kezdett:

„Most megkapom a labdát a bal szélen, abból leviszem az alapra, majd onnan dobok egy hátradőlős tempót!”

A végeredményt már ti is kitalálhatjátok!

Ellenfelét egyébként már korábban elkezdte betörni a The Shot”-ként elhíresült dobással, amit szintén Ehlo ellen vitt véghez, ezzel kiejtve a mindenki által győztesnek várt Cavalierst a 89.es rájátszásból és kirángatva a Chicago-t a vesztes korszakból.

Még 3 chicagói szakíró is a Cavs-re voksolt a párharc kezdetén. Három, négy, illetve öt meccsen hozták ki győztesként az ohiói alakulatot. Nem sokkal később már 2-2 a párharc állása. Jordan a meccs előtt odasétál hozzájuk.
– Téged már megcáfoltunk – mutatott az első újságíróra, aki 3 meccset tippelt.
– Téged is – mutatott a 4 meccset feltételezőre. Majd az következett, aki 5 győzelemmel várta a Cavs továbbjutását. – Ma este pedig téged fogunk!

Jordan aznap este bedobja az utolsó másodperces győztes kosarat Craig Ehlo ellen, ezzel kiejtve a mindenki számára favorit Clevelandet a rájátszásból.

Steve Smith

Egy bizonyos meccsen Steve Smith hallotta, ahogy MJ számol valamit játék közben. Mintha azt mondta volna: „38”. Eleinte nem értette. Majd: „36”. Végül rájött, hogy 40-től számol vissza. Mint kiderült, ennyi pontot tűzött ki célnak erre az estére.

7. Elit játékosok bajnoki esélyei

Nem volt egyszerű az élet a 90-es évek NBA keleti csoportjában. Akármilyen jó szezont is futottál, a rájátszásban egy bizonyos ponton mindenképp a Chichagoval találtad szembe magad. A korszak legjobb játékosai játszottak a csapatodban, a legjobb éveikben? Nem volt elég.

Charles Barkley

Az alacsonyra nőtt, ám tehetségével bőven kompenzáló erőcsatár, 11-szeres All Star és All NBA kerettag.

Az 1992-93-as rájátszást a szezon MVP címével a zsebében kezdhette meg. Egyetlen probléma volt csupán, hogy a rájátszás döntője a Bulls és a Suns között dőlt el.

A párharcot bár pályahátrányból kezdte a Bulls, rögtön 2 idegenbeli győzelemmel nyitott, majd 4-2-re nyerte a szériát. Jordan pedig minden idők egyik legjobb döntőbeli performanszát átlagolta: 41 pont, 8,5 lepattanó és 6,3 gólpassz. 

Itt jön képbe a következő történet, mely szintén jól rávilágít, mennyire sokoldalúan bomlasztotta az ellenfelei elméjét Jordan.

A negyedik meccs előtt Jordan és Barkley golfozni mentek, utána Jordan még egy 20’000$-os fülbevalót is ajándékozott Barkleynak. Barátságos gesztus gondolhatod, de a háttérben MJ nagyon jól tudta, hogy ez a kedvesség jó eséllyel meglágyítja ellenfele szívét. Mikor a segédedző Johnny Bach megkérdezte miért csinálta, a következő választ kapta: „A párharc végéig már nem lesz útban, mit nekem ezért 20 ezer dollár. Charles azt hiszi, jó barátok vagyunk. Én utálom azt a dagadékot.” Igaza is lett, a következő meccsen 55-öt szórt a Suns ellen, majd 2 meccsel később le is zárták a párharcot.

Barkley ezt követően, már egyszer sem jutott döntőbe és bajnoki gyűrű nélkül fejezte be pályafutását.

Patrick Ewing

A New York klasszis magasemberét 3-szor is az év védőjének választották, emellett a támadó oldalon is remekelt, 12 szezonon keresztül átlagolt 20 pont felett. Ennek ellenére a rájátszás során 6 alkalommal találkoztak a bikákkal, melyből 5 esetben a Chichago jutott tovább. Az egyetlen év, mikor Ewing csapata került ki győztesen, a 94-es PO volt, mikor MJ az év nagy részében baseball ütőtt szorongatott a kezében. Bár itt is csak 7 meccs alatt sikerült Pippenéken felülkerekedniük, a döntőben azonban a Hakeem vezette Houston állta útjukat. Az elkövetkezendő években még futott néhány kiváló szezont a Knicks, de végül egyszer sem értek fel a csúcsra. Tehát elmondhatjuk, hogy Patrick Ewing legjobb éveinek nagy részét áldozta a Bulls oltárán, a bajnoki cím reményében.

John Stoctkon és Karl Malone

Az NBA talán leghíresebb duója, John Stocton és Karl Malone. Utóbbi a legértékesebb játékosnak járó díjjal felvértezve, valamint társa, megérkeznek a 97-es rájátszás döntőjébe. Mindketten karrierjük csúcsának végén járnak, de még van néhány remek évük és lehetőségük, hogy magukhoz öleljék a Larry O’Brien trófeát. Egy a bökkenő, az ellenfél a tavalyi bajnok Bulls, Jordanéknak pedig ugyan erre a trófeára fáj a foguk. Az eredmény 4:2 a Bulls javára. 

Következő szezon, új év, új lehetőségek.

A Jazz kőkeményen dolgozik, nagyon jó szezont futnak és első kiemeltként várják a döntőben ismét a Chicago csapatát. A Lakerst 4 meccs alatt söpörték ki a konferencia döntőben, miközben a Bulls egy 7 meccses kimerítő párharcból érkezik. Minden körülmény a Jazznek kedvez. 

6. meccs, összesítésben 3-2 a Chicagonak. Hazai pálya a Utahnak, ha nyernek a 7. meccset is a saját közönségük előtt játszhatják le.
Negyedik negyed, az órán már csak 21 másodperc, a Utah vezet 1 ponttal és ők támadnak, a labda pedig Karl Malone-nál.

Ekkor jön Jordan, aki kiüti a kezéből a labdát, összeszedi, felhozza a támadó térfélre, majd a bal szárnyon megvárja, hogy leketyegjen a hátralévő idő 10 másodperc alá. Ekkor megtámadja a pálya középső részét és 5 másodperccel a vége előtt, bevág egy tempót és ezzel eldönti a meccset.

Vége a rájátszásnak. A Jazz sem jut többet jó ideig döntőbe, a Stockton-Malone páros pedig később szintén csatlakozik a gyűrű nélkül visszavonuló játékosok táborához.

MJ nek nagyobb szüksége volt rá.

8. Dan Patirck lelkesedése

Dan Patrick az ESPN munkatársa készített egy interjút Jordannel, 10-15 perccel az előbb említett ikonikus kosár után a Utah ellen. Kijött az öltözőből, tiszta pezsgő volt, a szájából szokásosan egy szivar lógott. Lement az interjú. Reklámszünet.
– Kár, hogy visszavonulsz. Mindig is szerettem volna ellened játszani! -szólt oda kedélyesen Dan Jordannek. Erre Jordanben átkattant az a bizonyos kapcsoló és teljes komolysággal neki szegezte a kérdést:
– Hogyan védekeznél rajtam élesben? – kérdezte MJ és látszott, hogy nem viccel.
Dannak az arcára fagyott a mosoly, MJ folytatta:
– Gyere csak ide! Komolyan, mutasd meg hogyan csinálnád!
Dan öltönyben és nyakkendőben kissé bátortalanul odalépett és betámasztotta az alkarját Jordan derekához.
Jordan gyilkos tekintettel a szemébe nézett.
– Tényleg? Ez minden amit tudsz? – kérdezte viccet nem tűrően. – Ööö, igen! – motyogta Dan. Látszólag az egész élete lepörgött előtte az elmúlt néhány másodpercben.
Majd Jordan felkacagott. – Hú ember, szerencséd, hogy visszavonulok! – majd fogta magát és kisétált az ajtón.

Ha nem is megy az angol, mindenképp nézzétek meg a videót! Dan jól láthatóan még mindig a történtek hatása alatt van, még így 20 évvel később is. Ilyen volt Jordan kisugárzása.

9. O.J. Mayo

Ha azt hiszitek a végleges visszavonulás után lejjebb adott, akkor könnyen abba a hibába eshettek, mint O.J. Mayo, aki az egyik Jordan campen csipkelődött, mikor nem mással, mint az addigra már 43 éves Jordannel találta szembe magát egy 5-5 elleni játék keretében. Persze nem gondolta komolyan, de Jordannél nem lehet ilyennel viccelődni. Egyből pozíciót fogott a fiatal srácon és elkezdte bevágni a híres visszafordulós tempóit.

Majd csak annyit mondott:


„Lehet te vagy a legjobb középiskolai játékos, de a világ legjobbja én vagyok!”

Szóval ez volt Jordan és az ö versenyszelleme akkoriban.

Egyesek a mai napig a képernyő előtt ülve csodálják, mások egy pszichológus kanapéján ülve mesélnek róla. Egy biztos, voltak és lesznek is nagy játékosok, de ilyen személyiség ezzel a tehetséggel párosítva százévente egy ember. És ő sem biztos, hogy a szeretett sportunknál köt ki.