A napokban belebotlottam egy cikkbe -és megjegyzem nem ez volt az első-, amiben a következő kijelentés hangzott el:
“ Az ülés a legkártékonyabb testhelyzet.”
Maga a cikk egyébként jókat írt, de ez a mondat elgondolkodtatott.
Egy másik is, amit nemrég hallottam, de arról majd később.
Tehát állítólag az ülés a legkártékonyabb testhelyzet. A logikai gyöngyöt tovább fűzve, az első dolog, ami erről eszembe jutott, hogy szerintem meg az állás, sőt a fejenállás, vagy ha szimplán egész nap egy kényelmetlen pózba vagy kikötve. Na az biztosan nem lehet kellemes. Nem is szeretném képpel szemléltetni, a Google nemigen dobott fel gyermekbarát találatokat 😀 Persze, értem, hogy itt az a lényeg, hogy nem tesz jót, ha egész nap ülsz, de ez vonatkozik arra is, ha állsz vagy fekszel. Nem az ülés a probléma, hanem az egysíkúság, vagyis inkább maga a mozgás hiánya. Ha 8 órán át ülsz és meg sem mozdulsz az a rossz, de ez bármilyen helyzetre igaz.
Melyik akkor a legjobb testhelyzet? Amelyikben éppen nem vagy!
A kulcs a változatosság. Állj fel adott időközönként, mozgasd át magad, guggolj, hajolj, tekeredj. Nem is akarok jobban belemenni, ugyanis találsz erről egy csomó anyagot, hogyan kompenzáld a sok ülést. Illetve nemrég jött ki Dr Kelly Starett könyve, ráadásul magyarul. Régóta követem a munkásságát, nagyon jókat ír, a könyv is igen hasznos.
Párom egyből el is hozta a könyvesboltból, ahogy meglátta.
Amiről itt beszélni fogok, az maga a MOZGÁS. Az, hogy mennyire fontos, mekkora kincs és milyen kevés befektetést is mennyire meghálál.
A másik mondat, amit mostanában hallottam egy idősebb hölgytől:
“Egész nap alig csinálok valamit és mégis olyan nehezemre esik mozogni.”
A mozgás egy képesség. Amit megszerzünk, használunk, majd egyre kevesebbet gyakoroljuk és egyszer csak csodálkozunk, hogy hová tűnt. És nem értjük, pedig annyira egyszerű. Csak használni kell.
10 évvel ezelőtt, még irodistaként, bejött egy 94! éves úriember ügyet intézni. Megérkezett, felhívott, pont a földszinten voltam és megkerestem, hogy felkísérjem.
-Hányadikra megyünk? -kérdezte a zsúfolt lifthez érve. Feleltem, hogy a másodikra.
-Akkor menjünk csak gyalog. – és egyből felsietett a lépcsőn. Kiderült, hogy a belvárosban, egy belső udvaros ház 3. emeletén lakik és aránylag sokat jön megy napközben. Nem jár crossfitre, nem fut maratont. Simán felsétál napi egy- két alkalommal a 3.-ra és elmegy sétálni. Van akinek ez már 30 felett felér egy Tátra túrával. És ez szomorú.
Aztán ott van a másik véglet. Mivel manapság már minden csak fekete vagy fehér. Hiszen a “minek sportoljunk, csak tönkretesz, inkább ne csináljunk semmit” kijelentésre mi is lehetne a jobb válasz, mint a “sportoljunk, annyit és olyan keményen, hogy tutira tönkretegyen” és most nem az elit sportolókat venném elő, hiszen ők tanulják meg a leghamarabb, hogy az egészség ott ér véget, ahol az élsport kezdődik. Hanem azokat a hobbi sportolókat és mozgásfetisisztákat, akik “a több mindig jobb” feliratú tőrrel a kezükben szépen feláldozzák magukat az egészséges életmód oltárán. Szigorúan élő adásban, valamelyik közösségi hálón. És miért? Mert az XY Celebcsávó/picsa is ezt csinálja és milyen jól néz ki. Ja, csak neki nincs mellette egy 8 órás főállása és még így is kiég 10 év múlva, de addigra már úgy is mindenki elfelejti, mert jött helyette friss hús.
Szóval kérlek ésszel csináld. Senki sem fog emlékezni még fél év múlva sem, mekkora májer voltál fél éven át. Viszont ha belesérülsz, Te biztosan emlékezni fogsz.
Tudod mi a menő? Ha még 80 évesen is lazán felkelsz a földről, lehajolsz, meg arrébb teszed a fotelt, ha kell.
Mit kell ehhez tenned?
Fejleszd magad, az erőd a mozgékonyságod és az elméd, ameddig csak lehet, közben ügyelj a fokozatosságra. Aztán már csak meg kell tartanod. Nem mondom, hogy ha 40 évesen 200kilót lazán felhúzol ezt 20 évre rá is meg tudod majd csinálni, de ha csak a fele megy már elégedett lehetsz, vagy az egész. Akkor még lehetsz második.
Mozogj minden nap. Erre talán a legjobb egy reggeli 5-10 perces mobilitás blokk és a bemelegítések edzések előtt. Na meg egy kis romantikus esti séta a pároddal vagy a barátaiddal vagy egyedül. Bár úgy nem annyira romantikus, de nem baj, ha a saját társaságodat is élvezed. Biztos jó arc lehetsz, elvégre itt vagy.
Pár éve volt annyi időm, hogy két csapatban játszottam egyszerre, mellette edzettem a teremben és edzéseket is tartottam. Mindegyik előtt 10-15 percben átmozgattam magam, sosem voltam annyira mobilis. Már nem edzek annyit, de a reggeli átmozgatás mindig megvan. És a mozgástartomány és a könnyedség is.
Sosem késő elkezdeni. Például, itt egy nagyon jó példa erre, ez a 85 éves, tünemény néni, aki elkezdett jógázni, miután rájött, hogy nem mástól kell várnia a megoldást.
https://www.davidwolfe.com/85-year-old-woman-hunchback-fixed/
Mi a helyzet az alvással?
Alvás közben minimális a helyzetváltoztatás, ezt általában megoldja a tested magától. Persze ha alvajáró vagy az megint más kérdés. Valamint -és most kapaszkodj meg- a légzés is biztosít némi mozgást, kivéve ha nagyon puha matracon alszunk, akkor ez a kicsi is elvész. Akkor most hasonlítsuk össze: 8 óra alvás (a szerencséseknek) ellazultan, időnként kicsit forgolódva, fészkelődve, kontra: 8 óra ülés, ugyanabban a görnyedt helyzetben, feszesen koncentrálva az adott feladatra.
A lényeg: Mozogj!
Ha ülsz, állj fel, ha állsz, guggolj le, ha zenét hallasz, táncolj.
Ha túl keveset mozogsz, csináld gyakrabban, ha túlzásba viszed, vegyél vissza. És ne feledd, megtartani könnyebb, mint visszaszerezni.
